Gyógyító mese - A halhatatlan ember

A halhatatlan ember

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy asszony, aki nem akart meghalni.

Már maga sem tudta mióta van az élők sorában, de a faluban nem volt olyan ember, akinek a szépszülei ne ismerték volna Joshijamát.

Bőre egészen kopott volt, mély barázdái a csontjáig értek, háta s lábai úgy meghajlottak, hogy még az erdő állatai is féltek tőle. Amerre járt elsárgult a termés, elhervadtak a virágok, s kiszáradt a Föld.

Terhére volt a népnek, de senki nem mert hozzányúlni, mert az a hír járta, hogy aki megérinti, abból elfogy az élet.

Ahogy telt-múlt az idő, születtek s haltak emberek, de Joshijama járt-kelt s nyomában kiszáradtak a folyók, meddővé lettek a földek. Mikor már nagy volt az élők szenvedése, éhínség és járványok pusztítottak, összegyűltek a vének, hogy megoldást találjanak.

  • Szerintem vezessük el a népet, olyan helyre, ahol még van élet! -javasolta a legfiatalabb.
  • Joshijama előbb-utóbb oda is elérne, folyton menekülnünk kéne, s az öregeket, s gyengéket martalékul hagynánk. – tette hozzá Sujaku, akivel életében már történt hasonló.
  • Egyetlen dolgot tehetünk, meg kell ölnünk Joshijamát. – csattant fel Burasu.
  • Őt nem lehet megölni, hiszen aki hozzáér, abból kimegy az élet. – emlékeztette Karun.
  • Valahogyan csak rávehetjük, hogy haljon meg! -Töprengett Lárasa.
  • A varázslatot varázslattal törhetjük meg! – Szólt hozzá a hallgatag Kársó.
  • Ismerek a hegyekben egy varázslót, remeteként él s csak igen ritkán jár erre, gyógyszert hoz a betegeknek. Elküldöm hozzá a fiamat, mert én már nem tudok ekkora utat megtenni.  – Ajánlotta fel Karaku.

Ezzel mindannyian egyetértettek, s rövidesen meg is látogatta Karaku fia Babasát, a varázslót.

  • Már vártalak. -Üdvözölte melegen Babasa Szólut. Babasa piciny kunyhója telis-tele volt melegedő állatokkal, s zöldellő növényekkel.
  • Hogyan lehetséges, hogy ennyi élőlény van körülötted, amikor odakint már minden az enyészeté? – Kérdezte ámulva Szólut.
  • S ha képes vagy eféle varázslatra, odakint miért nem fakasztasz forrást? -Háborodott fel.
  • Hatalmam házam faláig ér. Tudom miért jöttél. Joshijama erejét, úgy vehetitek el, hogy a vének elébe bocsájtják leányaikat. -válaszolta Babasa s gondosan elmondta Szólutnak, miként járjon el.

Szólut megtért a hírrel, s a vének rettenetes haragra gerjedtek.

  • Az én lányom a Karasa Királyság leendő hercegnője lesz.
  • Az enyém pedig ígéretes családanya, az élet, a jövő szülője.
  • Az enyém orvos lesz, gyógyító.
  • Az én lányom olyan tiszta szívű, mint az egykori hegyi patakok.
  • A leányom szépségével melegséget fakaszt minden szívben.
  • Az én lányom okosabb, mint mi heten együttvéve.

Ekképp sorolták a vének s csak egyetlen közülök nem szólt egy szót sem.

A Te lányoddal mi van Kársó? – vonták kérdőre.

  • Jobban szeretem a lányomat az életemnél is. Az anyját már elveszítettem, s három testvérét is elragadta tőlem a halál. Nélküle én sem lennék már.

Szólut egy ideig megdöbbenve hallgatta a véneket, majd azt mondta:

  • A lányaitoknak úgy sincs jövője ezen az átkozott helyen, ti pedig rövidesen a túlvilágra mentek. Ha feláldozzátok őket, hogy megtörhessen Joshijama hatalma, lányaitok a legszentebb küldetést fogják véghez vinni. Én elkísérem őket és vigyázok rájuk, ameddig csak tudok!

A vének három nap három éjjel forgatták szívükben Szólut szavait, s végül úgy döntöttek odaadják lányaikat Joshijamának. A lányok hét napon keresztül zarándokoltak Szólut vezetésével, hogy megközelítsék Joshijama barlangját. Lábaik reszkettek, könnyeik hulltak s ahogy közeledtek, egyre fagyosabb lett a levegő.

Szólut Joshijama nevét üvöltötte:

  • Joshijama! Gyere elő! A természet elpusztul a közeledben. Az emberek éheznek miattad. Vissza kell adnod a testedet a Földnek.

Joshijama lassan mászott elő, foszlott ruhájáról férgek szaladtak széjjel, ahogy rekedt hangján válaszolt:

  • Van egy hasadék a barlangomban. Miután mind a hét lány beleugrott, dobj bele engem is.

Szólut a lányok felé fordult és így szólt:

  • A varázsló a hegyen azt mondta, hogy ha beléptek a hasadékon, egy olyan világba fogtok érkezni, amit kívántok. Bármi lehet belőletek. Ez az ő áldása.
  • Én szelíd galamb leszek egy kedves fészekben lombos fa tetején- így az első lány, s mosollyal az arcán lépett be a hasadékba.
  • Én vad oroszlán leszek, a zöldellő szavannák királya. – szökkent be a második.
  • Én sas, hatalmas hegyek felett repülök. – suhant át a harmadik.
  • Én hal tiszta vizű patakban.- csusszant be a következő.
  • Én felhő leszek az égen, s esővel öntözöm a kiszáradt földeket. – libbent könnyedén az ötödik.
  • Én a nap perzselő sugara leszek, és egész nap mosolyogni fogok a földre. – lépett be lágyan.
  • Én leszek a szárba szökkent búza, s testemmel az élőket éltetem. – Ezzel az utolsó lány is eltűnt.

Ekkor Szólut Joshijama felé fordult, hogy felkapja és átsegítse a túlvilágra, de hirtelen eszébe jutott, hogy ha hozzáér, ő is meghal.

Egy pillanatra megállt, és ezt kívánta:

  • Varázsló szeretnék lenni a hegyen. -Ezzel megfogta Joshijamát és belépett vele a hasadékba.

Rövidesen felhők gyűltek az égre, s a vének látni vélték bennük a galambot, az oroszlánt, a sast, és a halat. Eső fakadt, s hangjában Kársó lányának hangja csengett.

Felragyogott a nap, s mosolyra fakadt Lárasa szíve. Szárba szökkent a búza, s épp úgy aranylott, mint Sujaka lányának szőkesége.

Idővel visszatértek az állatok, források fakadtak, s az emberek nem éheztek többé.

Babasa, a varázsló, visszatért a néphez, hogy átadja tudását, s hogy újra és újra elmesélhesse Joshijama történetét. Én is tőle hallottam.

Picture of Szunyi Kitti

Szunyi Kitti

Elhivatottan foglalkoztat az emberi lélek megismerése és mások támogatása az önismeret és pszichés gyógyulás, teljesedés útján. Életünk során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe vagy állapotba, amikor a legbölcsebb megoldás szakember segítségét kérni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Gyógyító mese - A Könny-patak meséje
Gyógyító mese

A Könny-patak meséje

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer valahol csendes magányában egy ifjú. Olyan szép legény volt, hogy virágba borult a táj, amerre járt. Egyik hajnalon vadászni indult s egy gyönyörű

Tovább olvasom »
Gyógyító mese - A fába szorult leány
Gyógyító mese

A fába szorult leány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyszerű favágó. A nap első sugara ébresztette, utolsó sugara nyugosztotta. Házikóját rendben tartotta, ételét megfőzte, melyből mindig juttatott állatainak is. Amikor a nap

Tovább olvasom »